`1997 és 2003 között, kétszer három éven át a berlini művészeti akadémiának (Akademie der Künste) voltam az elnöke, és ebben a minőségemben annak termeiben és más városokban előadásokat tartottam, írói esteket, pódiumvitákat vezettem be és kiállításokat nyitottam meg.
Mégsem csupán alkalmi írásokat válogattam ebbe a kötetbe: azt a feladatot adtam magamnak, hogy mindaz, amit a színpadon felolvasok, írói igénnyel megírt szöveg legyen, amit annál is könnyebb volt teljesítenem, mivel szokásos munkazugaimban készültek magyarul, sem a tónust, sem a nyelvet el nem térítve attól, ahogy regényben, naplóban beszéltem. Az elnök és az író maradjon ugyanaz, nem is kellett erőlködnöm, hogy így legyen, magától is így adódott.
Megtapasztalhattam, hogy a közszereplés nem ellentétes a személyességgel, és az intézményi hang nem kell, hogy megadja magát a hivatali zsargonnak.
Bízom abban, hogy az olvasó felismer az egymást követő darabokban egy rajtuk áthúzódó egyszemélyes világlátást, amelyet a szerző használatra és szórakozásra bárkinek készséggel átenged.``
Konrád György