Várszegi Tibor az előadó-művészet eredetének feltárására tesz kísérletet: a mozgásművészeten keresztül fokozatosan a gyakorlat felé haladva szemlélteti azt, amire ma már oly kevés dolog emlékeztet: "az ember lényege a színpadi igazságesemény közegében is a csönd, a részvétel miatti köszönet és a létesemény okozta öröm történése az Ég és a Föld közötti játszó-téren."