Az első Magyarországon híressé vált japán sem gésa, sem sportoló nem volt, hanem egy kutató, Imaoka Dzsúicsiró (1888-1973), aki az 1920-as években kilenc éven át Budapesten élt. Kitűnően elsajátította a magyar nyelvet, jól érezte magát itt, és igen népszerű lett előadásai révén. Baráti kapcsolatba került az akkori magyar társadalom jeles tagjaival, s gazdag tapasztalatot szerzett Magyarországról. A magyar-japán kapcsolatok történetében sokszor említették a nevét, de hiteles életrajza, itteni és otthoni működésének részletes ismertetése most először lát napvilágot. Milyen kapcsolat fűzte Imaokát Horthy kormányzóhoz? Mit írt neki például Bethlen István miniszterelnök, Klebelsberg Kunó miniszter vagy Szabó Lőrinc? Hagyatékából most kerülnek a nyilvánosság elé először ezek az érdekes levelek. Imaoka Japánban Magyarország szószólója lett. A II.világháború előtt kulturális egyezményt kötött a két ország, ezután katonai szövetségre is léptek. A japán közvélemény akkor nagy figyelemmel kísérte a fejleményeket. Megtudhatjuk, hogy Imaoka tevékenysége hatására milyen kép alakult ki akkor Magyarországról, és az miképpen formálta a japán emberek elképzelését a magyarokról. A hidegháború korszakában az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán újra fontos szerep jutott Imaokának. Ő fektette le a két ország most gyümölcsöző kapcsolatainak alapkövét. Imaoka Dzsúicsirónak Magyarország volt a második hazája. Az ő rendkívüli és izgalmas élettörténetét mutatja be e kötet, új forrásokat felhasználva. Japán iránt jobban és kevésbé érdeklődőknek egyaránt ajánljuk e könyvet, hogy jobban megismerhessék a távoli szigetország magyar vonatkozásait. A szerző történész, volt diplomata, aki ezt a művét 2004-ben az ELTE BTK történettudományi szakán doktori disszertációjaként védte meg.