Márton László új elbeszéléskötete tükörjáték: a bravúrosan megkomponált szerkezetben nemcsak egy-egy szövegen belül határozzák meg a párhuzamok, hogy éppen milyen fénytörésben látjuk a szereplőket, szálakat vagy motívumokat, de a négy elbeszélés egymást is játékba vonja.
A Párhuzamos életrajzok a plutarkhoszi életrajzírás nyomdokain halad, de ki is figurázza azt. Böbe, a csimpánz és Hópehely, a gorilla párhuzamba állított életútja arra is alkalmat ad a szerzőnek, hogy pártfogóiknak, Kádár Jánosnak és Francisco Francónak uralmi rendszerét összevesse.
A címadó Két bors ökröcske elbeszélője egy általa soha nem látott (és talán le sem forgatott) szocialista realista termelési film, a Mélyépítők című alkotás után nyomoz.
A Halj már meg! az előbbi írásmű párdarabja, mely egy ezredforduló utáni filmrendezőről szól, aki ezzel a címmel akarja elkészíteni legújabb filmjét, mígnem a valóság és a fikció mindig is föltartóztathatatlan elegyedése bizarr fordulatot vesz.
Végül a Hű című szövegmontázs szereplői lépnek színre, akik utolsó leheletükig hűségesek egy személyhez, eszméhez vagy rögeszméhez, rávilágítva egyszersmind a kötet alapkérdésére: létezik-e, s ha igen, miben rejtőzik rejlik az igazság, a hitelesség, de mindenekelőtt a szeretet.