A gorbacsovi peresztrojka idején járunk, a Szovjetunióban már koncertezhet a Dinoszaurusz nevű rockbanda, de a világ még csak találgatja, mi lesz ebből: a kommunista dinoszauruszok valahogy mégiscsak megőrzik hatalmukat, vagy egészen új világ kezdődik? Az orosz emigránsok is felbolydulnak, és Los Angelesben konferenciát rendeznek Oroszország jövőjéről. Dalmatov, a narrátor, az orosz emigráns rádió tudósítója gyilkos humorral írja le a „talajosok” és a „liberálisok” küzdelmét a konferencián, ahol, mellesleg, megválasztják az emigráns orosz államelnököt, valamint az ellenzék vezetőjét is. S közben a tudósító magánéletében is tombol az abszurditás: szállodai szobájában váratlanul megjelenik ifjúkori nagy szerelme, s Dalmatov visszaemlékszik azokra a régi, leningrádi időkre, amikor ez a nő tönkretette az életét…

A kihelyezett tagozat az 1990-ben elhunyt s azóta is töretlen népszerűségű szerző New York-i korszakának legfrenetikusabb humorú és ugyanakkor szentimentális írása: az amerikai orosz emigráció ironikus ábrázolása s egyben egy nagy szerelem története.

A kötet második felében Dovlatov legjobb elbeszéléseit olvashatjuk: a korai, még enyhén szürrealista korszakától a kései novellákig, melyekben szikár eszközökkel szikráztatja fel az élet abszurditását, és végül mininovelláit is közreadjuk, melyek ma már a szovjet korszak anekdotatárának sokszor idézett gyöngyszemei.


Amikor utoljára találkoztam Szerjozsával, épp Oroszországból tértem vissza. Elmondtam neki, hogy szeretik őt Péterváron, és szinte minden házban, ahol jártam, fejből idézik.
– Tudom, hogy népszerű vagyok – mondta Dovlatov. – De késő.
Késő, mert mindez akkor kellett volna neki, abban a távoli fiatalkorban, amikor nem publikálhatott, s amikor mi mindannyian annyira szerettük volna, hogy megjelentessék az írásainkat, hogy híresek legyünk, hogy szeressenek minket.
NYINA ALOVERT, a Dovlatov-portréfotók készítője

Dovlatov megmutatta az okos Amerikának (és egyúttal, mellesleg, a Nyugatba szerelmes Oroszországnak is), hogy oroszul is lehet könnyedén, elegánsan és ugyanakkor mélyen írni…
VALERIJ POPOV

Szergej Dovlatov könyveit olvasva csodálkozik az ember, hogy mennyire lendületesnek, kiszámíthatatlannak és lebilincselőnek tűnhet papíron a mindennapos élet. Természetesen akkor, ha az író nem az Alkotók Házában rágja a tollát, s abból próbálja kiszopni a témát. Dovlatovnak más volt a módszere: ő mindig őszintén elmerült a hozzá közel – és nem annyira közel – álló emberek életének minden örömteli és tragikus eseményében.
VLAGYIMIR UFLJAND