Kinszki Imre (1901-1945) sokoldalúan képzett, természetfilozófiai, társadalomelméleti kérdesekről több nyelven levelező magánhivatalnok 1926-ban, Gábor fia születésekor kapta első fényképezőgépét feleségétől. Hamarosan bekapcsolódott a fotóművészeti életbe. Fényképei és írásai rendszeresen jelentek meg a hazai sajtóban, felvételeit olyan nemzetközi lapok is közlik mint a National Geographic vagy az American Photography.

Kinszki egyike azon művészeknek, aki az 1920-as, `30-as években önálló képi nyelv kialakítására törekedett. Számára a "hazai táj" a főváros. Fényképei hiteles híradások a hétköznapokról. Az 1930-as évekről készített budapesti felvételein tükröződik a gazdag építészeti örökség, a fellendülőben lévő idegenforgalom - a felvételeken többnyire mégis a városi táj benős zugai tükröződnek.

A mára világszerte elismert magyar fotográfust Sachsenhausen felé, a halálmenetben gyilkolták meg. Munkásságának nemzetközi elismerése az 1990-es években kezdődött. Néhány éve Magyarországon is egyre többen felfigyeltek rá, hogy Kinszki csonka életműve fontos fejezete az értékteremtő civilizációnak.