Ritkaság, hogy egy építészeti kérdés olyan heves indulatokat váltson ki, mint a kockaház. Ennek oka, hogy a kockaház nevével fémjelzett építési mozgalom a 20. század hatvanas–hetvenes éveiben páratlanul rövid idő alatt formálta át falvaink hagyományos arculatát. Akkoriban alig akadt építész vagy néprajzkutató, aki jó szemmel nézte volna a változásokat. Ha mégis, legfeljebb a civilizációs előrehaladást dicsérték, a szilárd falazatot és a csempézett fürdőszobát. Majd fél évszázadnak kellett eltelnie, mire a rendszerváltás utáni falvakat járó fiatalabb kutató nemzedék új szemmel volt képes rácsodálkozni a jelenségre. Kötetünk ezekből a kutatásokból ad összefoglalót. A szerzők elemzik a kockaház formai előzményeinek elméleti kérdéseit, a vidéki típustervezés történetét és a falusiak építőgyakorlatának kapcsán az építészek reakcióit. Foglalkoznak a kockaház korának néprajzi és társadalomtörténeti kérdéseivel. Könyvünk olvasói számára pedig egy sokszor emlegetett, de mindmáig kevésbé ismert világ bontakozik ki: a népi kultúrát éppen elhagyó, de ahhoz önkéntelenül is alkalmazkodó falu képe. A vidék 20. századi története és épített öröksége iránt érdeklődők számára alapvető tájékozódási pont lehet ez a könyv.