"E szútra a szomjazóknak hideg tó, a fázóknak a tűz melege, a mezíteleneknek ruha, a karavánoknak vezető, a gyermekeknek anya, a folyón átkelni szándékozóknak hajó, a betegeknek orvos, a sötétségben a lámpa fénye, a szegényeknek kincs, a népnek király, a tengeren levőknek világítótorony. Minden élőlényt meg szabadít a szenvedéstől és a betegségektől, az élet és a halál bilincseit széttöri."
Lótusz szútra, XXIII. fejezet

Távol-Kelet legnépszerűbb és legolvasottabb írása a Lótusz szútra. A mahájána buddhizmus minden lényeges tanítását, jellegzetességét felmutatja, és irodalmilag is a legszínvonalasabban képviseli, de a művészetek legkülönbözőbb irányzatait is folyamatosan ihlette az évszázadok során. A világ e részén a szöveg nem egy kifejezése éppolyan közhasználatúvá vált a mindennapi életben, mint Nyugaton a Biblia szavai, így nem csoda, ha Kelet-Ázsia Bibliájának mondják. Még pontosabb lenne talán Kelet-Ázsia Újszövetségének tekinteni, hiszen a szútra a buddhizmuson belüli megújulási mozgalom, a mahájána egyik első pregnáns megfogalmazása. A buddhista irodalom e gyöngyszeme azonban nemcsak a buddhisták és a Távol-Kelet kincse.