1944 őszén vagonokban, uszályokon és tehergépkocsikon indult meg az ipari és kulturális javak áttelepítése a németek megszállta Magyarországól a Birodalom területére - a Vörös Hadsereg ekkor már átlépte az ország határát. A kényszerű helyváltoztatás az állami ménesek és méntelepek, valamint a magánistállók lovait is érintette. Jövőjük azon múlt, hogy hol és milyen körülmények között érte őket a háború vége. Hűséges magyar kísérőik egyben tartásukhoz ragaszkodtak volna, ám további mozgatásukat a befogadó helyek új gazdáinak mindenkori érdeke szabta meg. A kitelepített kancák, mének és csikók egy része nyomtalanul szétszóródott, a másik restitúció révén visszakerült Magyarországra, de tudunk olyan angol telivérekről is, amelyek Csehszlovákiában maradtak vagy hadizsákmányként az USA-ban, illetőleg a Szovjetunióban kötöttek ki. A szerző a magyar lovak felkutatására indul, követi őket viszontagságos útjukon és beszámol későbbi élethelyzetükről. Kideríti, hogy mi történt a háború előtti legendás versenysztárokkal, a nagynevű bábolnai, kisbéri és mezőhegyesi tenyészlovakkal, a különleges huculokkal vagy a bajor királyi család Sárvári ménesével. A könyv "főszereplőinek" sorsa 1945 után szervesen illeszkedett a győztes nagyhatalmak által irányított újjárendeződésbe, illetőleg a Magyarországon végbement tulajdonváltás folyamatába. A kötet aprólékos nemzetközi levéltári nyomozásnak, a korabeli sajtó tanulmányozásának és kortanúi visszaemlékezések feldolgozásának eredménye. Dunai Andrea Berlinben és Budapesten élő proveniencia-kutató, számos könyv, cikk, tanulmány, rádióműsor szerzője.