Máté evangéliumával találkozik mindenki először, aki az Újszövetséget a kezébe veszi. De egyben találkozik azzal a sajátos előadásmóddal is, ami éppen a szentírási könyveknek a sajátja: egyszerre adnak történetet és igehirdetést, elbeszélést és hitbeli tanúskodást, és mindezt a régi keleti ember kifejezésmódjával. Ezért az evangélium mélyebb megértése hozzá van kötve a szöveg megfelelő értelmezéséhez, magyarázatához. A magyarázat mindíg szokásban volt az egyházban. Azt kellett a szövegből kiolvasni, amit a sugalmazott szerző ki akart fejezni. Ehhez pedig ismerni kellett a műfajt, a szavak korabeli jelentését, az események üdvtörténeti összefüggését, továbbá annak a kornak a vallási és kulturális hagyományait, amelyben a könyvek keletkeztek. Máté evangéliumának magyarázatánál az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy segítséget nyújtsunk a hívő olvasóknak, akik ismereteiket és vallásos meggyőződésüket kívánják elmélyíteni, de egyben tekintettel voltunk az egyházi igehírdetésre is. Számunkra az evangélium elsősorban kinyilatkoztatás, isteni üzenet az üdvösség rendjében. Ezért a nyelvészeti és szövegkritikai kérdésekre csak annyiban térünk ki, amennyiben az okvetlenül szükséges a kinyilatkoztatott tartalom megértéséhez és kifejtéséhez. A gyakorlati cél miatt nem időztünk azok mellett a vélemények mellett, amelyek ma egy elképzelt műfaj kedvéért könnyen feláldoznák az események történetiségét. A kinyilatkoztatás a Krisztus-eseménybe volt beágyazva, tehát abból kell kiolvasni.