Gyakorló buddhista vagyok, 30 éve. Menedéket egy tibeti, Kagyüpa lámától, Láma Navangtól vettem, de nyitott vagyok más tibeti vonalak és más buddhista irányzatok irányába is. Imádom a festészetet és imádok festeni, talán ezért is vagyok galériás több mint 30 éve. A Ság hegyen – az egyik utolsó tanúhegyen - a Négy Nemes Igazság Alapítvánnyal együttműködve kezdtem egy egyedülálló imamalom építésébe évekkel ezelőtt. A 108 buddha ötlete eredetileg ennek a hatalmas projectnek a támogatására született. A buddhákat 40x30 cm vásznakon képzeltem el. Absztrakt, intuitív gesztusok, izgalmas felületek, létrehozása után, ahogy az ikonoknál az ezüst vagy ezüstözött okládok kitakarják a lényegtelen részeket és ezzel kiemelik a lényeget, oly módon takarja ki a lényegtelent és hozza létre a monokróm szürke az érintetlen, tiszta felületen, a vásznon a buddha formákat.

„Minden atomon annyi buddha van ahány homokszem van a Gangesz medrében és minden buddhát buddha fiak vesznek körül” - idézet egy tibeti meditációs gyakorlat szövegéből. A buddhák sokaságának létezése nem a való világban realizálódik. A buddhák csak a tudatunkban valóságosak és általában a tudat különböző minőségeit reprezentálják, tudati energiák megnyilvánulásai, színüket, formájukat a gyakorlók meditációjuk alatt a vizualizáció segítségével „jelenítik meg”. A gyakorlók meditációs támaszaként ún. thankákon ábrázolják őket, segítségül a képzelet számára.

Koncentrált munka során, szinte meditatív állapotban a tudat különféle minőségei, a tudati energiák képesek emanálódni, alakot ölteni a való világban színek, formák, ritmusok változatos, egyszeri és megismételhetetlen módján. Szeretem ezt az anyagban vibráló határtalan energiát, a sokféleséget, ahogy ez az energia a szem számára a képeken érzékelhetővé válik és ahogy a néző tudata mindezt képes visszafelé olvasni, dekódolni, ha van szabadság, nyitottság, kíváncsiság és kellő érzékenység. Hiszem, hogy része vagyok a világmindenségnek és hogy tudatom képes érzékelni a végtelen minden rezdülését.

Érdekes élmény volt ez a sorozat, talán a középkori mesterek érezhettek hasonlót, a vezetettség érzését. Mintha az intuíció sose fogyna, mintha az ihletettség tüze minden egyes alkalommal fellobbanna. Miért is ne történhetne így, hiszen hitem szerint szakrális művek születtek.

A buddhák képét összekötöttem egy korábbi, kicsiny haiku kötetem verseivel és azok angol fordításával 2 X 54 az 108. A száznyolc Indiában és más keleti országokban szakrális szám. A védikus irodalom szerint a világmindenséget 108 elem alkotja. Nem rég, egy barátomtól tudtam meg, hogy a 108. elem a „meg nem nyilvánult”. Gyönyörű! A tibeti mala vagy számláló (keresztény változata a rózsafüzér) szintén 108 szemet tartalmaz. Ennyi egy kör a meditációk során. Az az érzésem a buddhák kapcsán, hogy most az első körrel végeztem. És igen, azt hiszem folytatom is majd, hiszen a buddhák száma végtelen, megjelenési formájuk elképzelhetetlenül gazdag és változatos, sokáig adnak még ihletet további buddhák megidézéséhez, hogy aztán egyszer ez, mint minden, visszasüllyedjenek a mindenség nagy olvasztó kohójába.

Nem voltam sehol

Nem is leszek, hol? mikor?

Sehol, semmikor

Noon Azaki

Budapest, 2023