Bálint Mihály 1886-ban született Budapesten és 1970-ben halt meg Londonban. 1920-ban lett orvos, Ferenczi Sándor közvetlen szakmai környezetéhez tartozott. 1926-ban lett a budapesti pszichoanalitikus egyesület tagja. Résztvett a fõvárosban kialakított pszichoanalitikus központ megszervezésében, 1935-tõl pedig annak vezetõje. 1939-ben felesége, Bálint Alice kíséretében hagyta el az országot. Nagy-Britanniába emigrált, ahol hamarosan tekintélyes kiképzõ analitikus és a brit analitikus társaság titkára lett. Haláláig 70-nél több tanulmánya, könyve jelent meg. Ez a munkája, amely elsõ alkalommal 1961-ben jelent meg Londonban, azt az úttörõ munkát mutatja be, hogyan kezelheti a háziorvos az olyan testi panaszokat, amelyek hátterében a páciens - többnyire tudattalan - lelki konfliktusai állanak. (Közismert, hogy a háziorvosi praxisban jelentkezõ páciensek testi panaszainak kb. 40-50%-a pszichés eredetû, de a páciens és az orvos közös tudattalan elhárítása miatt a rendelõben a bajok lelki vonatkozásai még csak meg sem említõdnek: az orvos hárítja a szerepétõl idegen, ismeretlen szakterületre lépést, a páciens pedig elfojtja a fájdalmas konfliktusokat.) Bálint vezetésével 14 londoni háziorvos több éves kutatással próbálta meg ennek a dilemmának a feloldását. Kutatási tapasztalataikról, amelyek egészen új irányokat szabtak az orvoslásban, szól ez a könyv.