kötet a sajátságosan afroázsiai – az Indiai-óceán menti kultúrák nagyjából egy évezredes érintkezésének eredményeként kiformálódott – madagaszkári társadalom prekoloniális (17–19. századi) történelmét kíséri nyomon. Az elemzés középpontjában a 12–15. század folyamán több hullámban a szigetre érkezett „új jövevények” politikai-hatalmi „elhivatottsága”, illetve az ennek hatására kibontakozott tradicionális monarchikus államszerveződés kérdésköre áll. A szerző bemutatja, milyen belső (gazdasági-társadalmi és ideológiai) feltételek, illetve az európai jelenléttel kapcsolatos külső hatások tették lehetővé, hogy e (kis)királyságok egyike, a madagaszkári Felföld közepén létrejött Imerina a 18. század végén és a 19. század első felében szilárd politikai-területi egységbe szervezze az addig széttagolt, egymással versengő-háborúzó (bár nyelvi-kulturális értelemben alapvetően egységes) malgas népcsoportok többségét. Az elemzés elméleti keretéül a Polányi Károly-féle gazdaság- és társadalomszemlélet, illetve a marxista (indíttatású) politikai gazdaságtan, gazdaság- és szociálantropológia fogalomrendszere szolgál.