Cluny bencés apátságát ezeregyszáz éve alapította Jámbor Vilmos aquitániai herceg. Szent Odó (878-942), a 10. századi bencés reformmozgalom legnagyobb alakjának életrajza ez évforduló alkalmából jelenik meg. Odó volt az, aki Burgundiától Rómáig megújította a kolostorokat és Szent Benedek Regulájának követésére bírta őket, ezzel lerakva a későbbi Cluny kolostorszövetség alapjait. Odó tevékenységének eredményeképp az apátság szerény kezdetek után hamarosan meghatározó szerepet játszott a latin kereszténységben. Cluny szent apátjai fáradhatatlan reformtevékenységükkel és kifinomult diplomáciai érzékkel a pápaság támogatásával ’a szabadság kis köreit,’ azaz egy hatalmas multinacionális kolostorhálózatot alakítottak ki Európában: az ecclesia Cluniacensis egyház volt az egyházban, Cluny Szent Péter-temploma pedig a kereszténység legnagyobb épülete.
Salernói János életrajzából mindenekelőtt az derül ki, hogy az arisztokrata családból származó monasztikus reformer végtelenül szeretetreméltó ember volt: jóságos, bőkezű, derűs egyénisége ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt mindenkire. Odó Krisztus képmása volt a földön, aki különleges kapcsolatot ápolt égi pártfogójával, Szent Mártonnal és rendje alapítójával, Szent Benedekkel. A 10. század bizonytalan és csapásoktól sújtott világában, ahol vérszomjas vikingek, mórok és magyarok égették porrá a kolostorokat, és vizigót, longobárd és frank előkelők harcoltak egymással a hatalomért, Odó békeszeretetével emelkedett kortársai fölé. Nemcsak civakodó szerzetesek között teremtett békét, ami már önmagában csodaszámba ment, hanem a kor harcos nagyurai között is. János írásából nemcsak a középkori monasztikus eszményt ismerjük meg, de bűbájos történeteinek hála bepillantást nyerünk a szerzetesek és reformerek mindennapjaiba is, a húsevés veszélyeitől a téli Alpokon való átkelésig és a viking fogságig, és ízelítőt kapunk a 10. századi szerzetesi humorból.