A szép kiállítású, igényes összeállítás a harmincas évek elején lebontott, legendás Tabánnak állít emléket, nemcsak szépirodalmi muvek, illetve szemelvények, a városrész lebontása, rendezése ellen lázadó korabeli újság- és folyóiratcikkek közreadásával, hanem - és elsosorban - a Tabán festojének tartott Zórád Erno bájos zsánerképeinek gyujteményével. Míg a most kilencvenegy éves muvész korábbi Tabán-kötetében (Tabán. Egy eltunt városrész, 840444) harminc rajzzal idézte meg a korabeli városrészt, e mostani kötet 84 színes rajzzal, akvarell- vagy temperaképpel varázsolja elénk a girbegurba, macskaköves utcácskák, a hegyoldalakon futó szuk lépcsok, a földszintes házak, kocsmák, kisvendéglok, kiskereskedok, az utcai köszörus és cipopucoló, a ráérosen sétáló vagy konflison kocogó polgárok, az otthonosan rajzolgató muvészek együttesével sajátos hangulatot sugárzó 20. század eleji miliot. A könyvben felváltva szerepelnek a képek és szövegek, általuk az olvasó is egészen közelről érezheti a Tabán hangulatát. Az első két írás Krúdy Gyula tollából való, és azokat a régi szép időket és szép asszonyokat idézi, amelyekről és akikről már csak az irodalom tudósíthatja a mai olvasókat. Bodrogh Pál versben búcsúztatja a haldokló Tabánt, elsiratva a romantikus régmúltat, de szerepelnek a kötetben olyan leírások is, mint Bányai Elemér Egy pusztuló városrész című írása vagy Kárpáti Aurél Búcsú a halálra ítélt Tabántól című, 1933-ban írott jegyzete. Az írások jó része az 1900-as évek elejéről való, Az Est, a Vasárnapi Újság, a Pesti Napló stb. oldalairól. Ezekből az írásokból nemcsak a nosztalgiázás hangja csendül ki, de a Tabán történetéről, nevének eredetéről is tudomást szerezhetünk. (Váralját jelenthet, vitatott, hogy milyen nyelven. Egyesek szerint török a név, mások szerint szerb, azaz rác, hisz Rácváros is volt a Tabán.) A szöveges részek közé szervesen ékelődnek Zórád Ernő akvarelljei, zsánerképei, embereket, utcákat, éle tképeket megörökítő pillanatfelvételei, amelyeket javarészt a harmincas évek elején készített, amikor kiderült, hogy lebontják a Tabánt, és képzőművészek lepték el a kis utcákat. A könyv végén Feledy Balázs A Tabán művésze című írásában Zórád Ernő pályafutásáról, munkáiról, Tabánhoz való kötődéséről, valamint arról a szűnni nem akaró alkotási vágyról ír, mely az idős mestert még ma is jellemzi. Ez után a mai Tabán utcajegyzéke olvasható, valamint a régi, a lebontott, megsemmisített utcák nevei, közöttük olyan hangulatos, beszédes nevek, mint Fürj utca, Gerle utca2 - A kötetet a régi és a mai Tabán szerelmeseinek és a Zórád Ernő munkáit kedvelőknek egyaránt érdemes ajánlani.