„Szép… mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”: Lautréamont-nak, a francia szürrealisták előfutárának híres sorát variálva illeszti Milan Kundera a kerek születésnapjára megjelentetett esszékötete legközepébe ezt a fejezetcímet: „Szép, mint a sokszoros találkozás.” Átdolgozott régebbi és vadonatúj írásokat sorakoztatva ad számot találkozásairól művekkel, művészeti ágakkal, művészekkel, világtájakkal, s noha számára a művészet egyedüli értelme a szépség (az életé pedig a művészet), nem csak a szépre emlékezik. Mérleget készít a történelmi helyzetekről, véletlenekről és törvényszerűekről, melyeket átélt, kritikusan elemezve önmagát is, s önmagán keresztül az emberi természetet. Szerinte ugyanis a regényíró az ember megismerésére teszi fel életét...