Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke 42 évet élt. Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy tehetségtől félő világban bontakozott ki, melyben az üldözött értelmiség mártíriumát viselte. Költészete mind tartalmi, mind formai, és nem utolsó sorban eloadásmódjának stílusát tekintve iskolát teremtett, melyet azóta is utánoznak. A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötodött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághos, valamint látványos sikerű színházi előadások és tévéfilm-sorozatok sztárja.
A hatvanas–hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, hanem az egykori szocialista országok értelmiségi köreiben is. Költészete mára bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik. Hazánkban is jó néhány költeménye látott napvilágot magyar fordításban, verseskötete azonban mind ez ideig nem jelent meg. E könyv a művész születésének hatvanötödik évfordulója alkalmából 65 művet tartalmaz orosz és magyar nyelven egyaránt.


Fordították: Bereményi Géza, Cseh Károly, Dudás Sándor, Erdélyi Z. János, Erdődi Gábor, Földes Hobo László, Katona Kálmán, Marosi Lajos, Veress Miklós, Viczai Péter