Éhség és sóvárgás, kóser és tréfli, holokauszt és újrakezdés. Ezek a gondolatok indították el a szerzőt 2015-ben, hogy megírjon egy erdélyi zsidó receptes könyvet, amiben a közösség háború előtti szokásaira, a koncentrációs táborokban tapasztalt éhezésre, aztán a kommunizmus csajkarendszerében megélt ínségre, a kényszerű tréfliségre egyaránt rá lehetett kérdezni.
Szándékából nyilvánvalóan kitűnik, hogy látni és láttatni akarta, mi maradt az észak-erdélyi kóser háztartásokból, az étkezési szokásokból, s ezek mennyiben járultak hozzá eszközként a megmaradáshoz, az élet kiteljesítéséhez. Hogy erre választ kapjon, holokauszt túlélőkkel interjúzott, hiszen ha valakik, ők még emlékezhetnek a háború előtti ízekre, a vidékenként eltérő praktikákra, a családi receptúrákra, ahogyan emlékeznek a pusztító éhségre és az ízek utáni sóvárgásra is.
A beszélgetések során egyértelművé vált, hogy a megkérdezettek emlékei a szerző emlékeivé is válnak, így lett a sok száz órás beszélgetésekből egy közös emlékkönyv, amely szépirodalom, de egyben kordokumentum is.