Ez a könyv a fotóról szól. A fotográfiáról nincs már mit mondani. A fotográfia megközelítéséről, használatáról, társadalomtörténetéről, s a vizuális antropológiáról annál többet.
A kulturális antropológia feladata a kultúra működésének felfedése, leírása, értelmezése, a vizuális antropológiáé pedig az álló- és mozgóképek, de ezen túl a környezet, a tér, a testek és tárgyak rendszerének vizsgálata. E tudományterület, bár évtizedek óta művelik, igen gyorsan változó és bizonytalan körvonalú - tankönyvi kiérleltséggel bemutatni megoldhatatlannak tűnik.
E kötet tanulmányait különféle alkalmak szülték az elmúlt három évtizedben. Műfajuk vegyes, témájuk széles kört ölel fel: a magyar fotó 20. századi történetének rejtelmei, a családi fotó kutatása, a fotó jelentősége a helytörténeti kutatásban, a naiv fotós habitusa, az építészeti fotózás. Ami közös bennük: a vizuális antropológia keresése.

Bán András (1951) műkritikus, a MISKOLCI EGYETEM KULTURÁLIS ÉS VIZUÁLIS ANTROPOLÓGIA INTÉZETének oktatója, a MISKOLCI GALÉRIA VÁROSI MŰVÉSZETI MÚZEUM igazgatója. Kortárs képzőművészetről és fotóról ír, kiállításokat szervez. 1974-1990 között az ÉLET ÉS IRODALOM képszerkesztője, 1982-1990 között a MAGYAR NEMZET műkritikusa volt. 1982-1990 között privát fotóval kapcsolatos kutatást vezetett a budapesti MŰVELŐDÉSKUTATÓ INTÉZETben.