A közmondásoknak kitüntetett szerepük van egy-egy nép világképének kialakításában. A viccek (adomák, trufák stb.) csak akkor pályázhatnak ilyen szerepre, ha maguk is közmondásossá válnak: ha olyannyira meghonosodnak (kedveltté, bevetté válnak) jellemző erejük, relevanciájuk, pregnáns humoruk stb. folytán, hogy emlegetésük mindennapossá válik. Felettébb ritka az olyan kutatás, amely a közmondások életvezetési tanácsainak tartalmára, társadalmi meghonosodásuk logikájára is rákérdez. Egy-egy nép vagy nyelv közmondás-korpuszában ,,nagyon gyakoriak az egymásnak élesen ellentmondó életvezetési tanácsokat hangoztató közmondások. Végül is hogyan hihetné el valaki, hogy `mindent lehet, csak akarni kell`, ha egyszer `ember tervez, Isten végez`? Ha egyszer `mindenhol jó, de legjobb otthon`, akkor miért van az, hogy `a szomszéd kertje mindig zöldebb`? Ezt a zavarba ejtő kettős látást a zsidó vicckultúra a jelek szerint úgy védi ki, s teszi a maga világbölcseletét merőben egyértelművé, hogy kiküszöböli a bizakodást, a reményt, és azt végtelenül nyújtózó rezignáltsággal, áttöretlen pesszimizmussal helyettesíti. A zsidó vicckultúra világképében egyetlen közmondásnak van kitüntetett helye: ,,Sohasem javulhatnak a dolgok" (,,Nie kommt `was besseres nach").

Hernádi Miklós elemző elő- és utószava közé gondosan kiválogatott és tematikailag csoportosított viccgyűjteményt ékel, amely a zsidó viccfolklór legjavát teszi közzé.