Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke 42 évet élt. Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy tehetségtől félő világban bontakozott ki, melyben az üldözött értelmiség mártíriumát viselte. Költészete mind tartalmi, mind formai, és nem utolsó sorban eloadásmódjának stílusát tekintve iskolát teremtett, melyet azóta is utánoznak. A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötodött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághos, valamint látványos sikerű színházi előadások és tévéfilm-sorozatok sztárja.
A hatvanas–hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, hanem az egykori szocialista országok értelmiségi köreiben is. Költészete mára bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik. Napjainkban már a világ számos országában ismerik verseit, dalait, és jelentős a nyugati fordítások száma is. Hazánkban is jó néhány költeménye látott napvilágot magyar fordításban különböző könyvekben, tudományos folyóiratokban és újságok hasábjain. Ebben a kötetben hatvanöt Viszockij-vers magyar nyelvű fordítása található tizenhárom fordító tollából, továbbá népszerűsítő-ismeretterjesztő írások, az énekes költő életével, munkásságával kapcsolatosan. A maga nemében egyedinek mondható összeállítás a Tilalmakat szegve című (Új Mandátum, 2003, 2004), első magyarországi Viszockij-verseskötet folytatásának tekinthető. A könyv azon túl, hogy a brezsnyevi korszak sajátosságaival és a Viszockij-életmű egyes részleteivel ismerteti meg az olvasót, az orosz–magyar kulturális kapcsolatok további fejlődését, azok elmélyülését is hivatott segíteni.

Fordították: Baka István, Bella István, Bereményi Géza, Cseh Károly, Dudás Sándor, Erdélyi Z. János, Erdődi Gábor, Földes Hobo László, Katona Kálmán, Kerék Imre, Marosi Lajos, Veress Miklós, Viczai Péter