William Shakespeare két – kötetünkben közölt – színdarabja az erőszakos politikai hatalomszerzés és hatalomgyakorlás kérdései köré épül. Máig ható érvénnyel vetít elénk alapvető dilemmákat. A Julius Caesarban például ilyeneket: Szabad-e megölni a feltételezett zsarnokot? Berendezhető-e igazságos hatalom egy gyilkosság árnyékában? Hogyan sorvad szét a Tett végrehajtása után az eredeti egyetértés? Megvéd-e a köztársasági eszme a folyton kiújuló egyeduralmi rögeszmétől? A Macbethben pedig ilyeneket: Megéri-e gyilkolni a hatalomszerzésért? Elviselhető-e hosszabb távon a bitorolt hatalom pusztító lelkifurdalás nélkül? Túlélhető és kezelhető-e normális élettel a betegesen gyötrő hatalomvágy? Nem pusztít-e el bennünket – képletes sugallat ez – bármely mélyen elvetemült élet-attitűd?