Ebben a kötetben a megzabolázatlan, lázadó botrányhős születésének hetvenedik évfordulója alkalmából hetven Viszockij-vers fordítása található tizenegy fordító tollából. A maga nemében egyedinek mondható összeállítás a Tilalmakat szegve és a Farkasösvényen címu verseskötetek folytatásának tekinthető, mint a sorozat harmadik és egyben utolsó darabja.

Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke 42 évet élt. Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy tehetségtől félő világban bontakozott ki, melyben az üldözött értelmiség mártíriumát viselte. Költészete mind tartalmi, mind formai, és nem utolsó sorban eloadásmódjának stílusát tekintve iskolát teremtett, melyet azóta is utánoznak. A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötodött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághos, valamint látványos sikerű színházi előadások és tévéfilm-sorozatok sztárja.
A hatvanas–hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, hanem az egykori szocialista országok értelmiségi köreiben is. Költészete mára bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik. Napjainkban már a világ számos országában ismerik verseit, dalait, és jelentős a nyugati fordítások száma is. Hazánkban is jó néhány költeménye látott napvilágot magyar fordításban különböző könyvekben, tudományos folyóiratokban és újságok hasábjain.

Fordították: Baka István, Cseh Károly, Dudás Sándor, Erdélyi Z. János, Erdődi Gábor, Földes Hobo László, Katona Kálmán, Kerék Imre, Marosi Lajos, Veress Miklós, Viczai Péter