A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918–1920-ban, 1938–1941-ben, 1944–1945-ben és 1989–1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya ennek az „akaratátvitelnek” a története. Az első öt tanulmány öt nagyhatalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, illetve Duna-medencei politikáját vizsgálja a 20. század első felében. Az ezekhez csatlakozó hatodik tanulmány az orosz birodalmi gondolat történelmi gyökereit és az elmúlt években megtapasztalt új életre kelését veszi górcső alá. A kiterjedt kutatásokon alapuló és gazdagon dokumentált kötet a történelem és a politika iránt érdeklődő olvasóközönséget egyaránt megszólítja. „Eltérően a néhány éves német impériumtól, amelyet masszív gazdasági és kulturális behatolás előzött meg, a második világháború után kialakult közel fél évszázados szovjet uralom – és ez volt a régió megszervezésének harmadik kísérlete – hirtelen és a szuronyok hegyén érkezett. A térséget gazdaságilag igazán jól működtetni és népeit kulturálisan magához láncolni a Szovjetunió valójában sohasem tudta. Bukásának, illetve kényszerű visszavonulásának egyik mélyen fekvő oka minden bizonnyal az volt, hogy civilizációs szempontból nálánál fejlettebb országokat akart gyarmatosítani.”