Húsz éve halt meg Eörsi István, a kiváló költő, író, publicista, műfordító, színházi dramaturg. Harcos, dacos, karcos versei sokak kedélyét, ízlését borzolták, keveseket hagytak hidegen. Elbeszéléseiben, drámáiban, kései esszéregényeiben a baloldal eszményeinek, ’56 szellemének elkötelezett individuum vonja kérdőre magát és másokat, hol groteszk, hol szarkasztikus, hol tragikus tónusban. Színes figurákban bővelkedő börtönmemoárját mint a valóság iskoláját nehéz elfelejteni. A nyilvános amnéziát el nem fogadó, félelmet és megalkuvást nem ismerő, kemény tollú publicista hagyta talán a legmélyebb nyomot közéletünkön. Eörsi nem mellesleg húzóember volt a kaposvári színház legfényesebb korszakaiban. Ennek a tudatosan provokáló személyiségnek és az általa létrehozott gazdag életműnek szentelték figyelmüket mai kultúránk jelesei, írók, költők, filozófusok. Írásaik a ma is jelenlévő Eörsi hangját elemzik, erősítik fel a maguk hangsúlyaival, és így adják tovább a jövőnek. Szerzők: Babarczy Eszter, Bezerédi Zoltán, Eörsi László, Fehér Renátó, Halasi Zoltán, Harmath Artemisz, Imreh András, Kis János, Krusovszky Dénes, Kurdi Imre, Mesterházi Mónika, Pogány Judit, Rácz Attila, Saád Katalin, Szabados Bettina, Vágvölgyi B. András, Végel László