A huszadik század első felében a modern művészeti és társadalmi víziók többek között az avantgárd folyóiratok nemzeti határokon átívelő kapcsolatrendszerében rajzolódtak ki. Ez a szcéna, amelynek szereplői nemcsak hivatkoztak egymásra, hanem a művészeti innováció és a politikum kérdéseiben vérre menő szimbolikus csatákat is vívtak, egyszerre mutatkozott hálózatnak és harcmezőnek.

A kötet három főszereplője a futurista Filippo Tommaso Marinetti, a dadát alapító Tristan Tzara, valamint a saját izmussal nem, de saját csoporttal mindig rendelkező Kassák Lajos. Mindhárman a perifériáról érkeztek, legyen az földrajzi, nyelvi vagy a társadalmi osztály értelmében vett peremvidék. Kívülállóként mindhárman rendkívül tudatosan építették a médiához, a művészeti világhoz és a saját közönségükhöz fűződő kapcsolatukat.

A kötet szerzője az avantgárd irodalom és művészet e három kiemelkedő szereplőjének a szerkesztői stratégiáit elemezve mutatja be, hogyan működtek az avantgárd lapok transznacionális módon. Arra keresi a választ, hogy ezek az egyébként rendkívül eltérő erőforrásokkal és ambíciókkal rendelkező művész-szerkesztők miként formálták a nyilvánosságot, a nyilvánosság hogyan alakította őket, és ők hogyan hatottak egymásra a nyilvánosságon keresztül.