`Az irodalom elmélete` bizonyos értelemben az első és az utolsó nagy irodalomelméleti összefoglaló munka. Mint alapvető rendszerező kézikönyv hatalmas szakmai ismeretanyagot ölel fel az általános irodalomtudomány, az irodalomtörténet-írás módszertanának története, az irodalomelemzés és az irodalomelmélet köréből, egyben első szisztematikus összefoglalása az irodalomtudomány történetének is. A könyv felosztása enciklopédikus jellegű, világosan megkülönböztethető tárgykörökre épül, s ezért jól áttekinthető. `Az irodalom elmélete` az irodalomtudomány modern korszakának első legjelentősebb műve, amelyben a formalizmus és a strukturalizmus legfontosabb tételei (vagy inkább: kérdésföltevései) mind megtalálhatók, de ott van a 20. század első felének számtalan, iskolába nehezen sorolható teoretikus, irodalomtörténeti, műelemző munkájának sok-sok tanulsága is. Az `irodalomközpontúság` és a `műközpontúság` kifejezések jelzik leginkább Wellek és Warren könyvének fő tendenciáját.