Shakespeare drámaművészete a XVIII. század végén jelent meg és a XIX. században teljesedett ki Erdély színpadain. A brit drámaköltő tragédiáinak, királydrámáinak, vígjátékainak
szövege és történetei nem csupán az angol irodalmi hagyományban éltek, de a kontinensre átszivárogva az összeurópai és azon belül a magyar nyelvű kultúrának is egyre inkább szerves részévé váltak. A Shakespeare-művek erdélyi meghonosodásának folyamata, beépülésük az erdélyi magyar nyelvű színjátszás repertoárjába, az egyre magasabb szintű és szöveghű fordítások, az adaptációk, valamint a Shakespeare-tárgyú irodalomelméleti és irodalomtörténeti stúdiumok megjelenése a drámaköltő Erdélyi recepciójának jelentőségét mutatják. Bartha Katalin Ágnes a korabeli színházi források és dokumentumok felkutatásával, illetve azok feldolgozásával mutatja be ezt a folyamatot. Shakespeare erdélyi befogadásának problémáját mindenekelőtt olvasásszociológiai nézőpontból közelíti meg, majd a színpadokon való térnyerést a XIX. század végéig három korszakra bontva, az egyes korszakokat egy-egy eminens erdélyi színházi személyiséghez - Döbrentei Gáborhoz, Petrichevich Horváth Lázárhoz, valamint E. Kovács Gyulához - kötve vizsgálja. A könyvet a kutatáshoz áttekintett nagy mennyiségű archív anyag: könyvtári jegyzékek, színlapok és szövegkönyvek adatainak közlése teszi teljessé.