„A »sorsvadászat« nem más, mint megtalálni legjobb, de lehetséges énünket... Az énben az adott, a meglevő elfogadása: determinációk, hely és kor, öröklés, gyökerek, személyiségkorlátok satöbbi; illetve a felismert lelki lehetőségek betöltése: a harc a jellemmel, a vállalható feladat, a szeretet legkeményebb parancsai.” (Interjú, Bárka)

„Az alkotó ember azért különbözik, mert ahhoz, amit csinál, nem úgy kell élni, mint másoknak a más céljaikhoz, amelyek mintha egymáshoz hasonlóbb köznapi életrendet kívánnának. Van ebben az életszerkezetben valami, ami a falun vakációzó városi gyerek nézőpontjára, helyzetére emlékeztet: tapasztal, megfigyel, feldolgoz, életre szóló élmények érik, erős szagok-színek, állatok világa, csupa idegen dolog, mély benyomások, közvetlen közelségben zajlik előtte az élet véres-sáros drámája, a harc a természettel, a hangos-szép ünnepek, de a helyi törvények nem vonatkoznak rá a maguk hétköznapi kötelezettségével. Szorosan véve nem tagja annak a társadalomnak, sőt, valamelyest – vendégjogon, ugye – talán kiváltságosa inkább. De idegen. És ezzel nyilvánvalóan nyer, amit nyer, de veszít is, nem is keveset.” (Interjú, Irodalmi Centrifuga)