Ha kihallható a Transz-Atlantikból (humoros formában) egy olyan hang egy viszolygó, rémült, gúnyos, szégyenkező hang, amelyet eddig Lengyelországgal szemben nem engedtünk meg magunknak, annak az a magyarázata, hogy ez a mű Lengyelországgal szemben a lengyeleket veszi védelmébe; írja Gombrowicz a regény első, 1953-as kiadásának utószavában. A második világháború kitörésekor Argentínába emigrált író az elfeledettség évei után ezzel a regényével debütált mintegy másodszor, nem kis megrökönyödést okozva emigrációs körökben. Nem csoda: a XVII. századi emlékírók nyelvén írt paródia az ember teremtette, megkövült forma elporladásának gombrowiczi toposzát ezúttal a nemzeti hősi póz és vértanúság elhasználódott sztereotípiáinak kigúnyolásában fogalmazza újra. Épp ezáltal lett a nemzeti önismeret egyik alapműve ez a regény, amely most új fordításban kerül a magyar olvasók elé.