Idősebb Plinius Természetrajza (Naturalis historia) a teljesség igényével foglalja össze az antik natura-fogalom körébe tartozó jelenségeket. Az enciklopédia ismertségét és elismertségét évszázadokon át a benne foglalt tudományos, illetve tudománytörténeti információk gazdagsága tartotta fenn. A Természetrajzot azonban nemcsak a tartalomnak, hanem a szövegfajtáknak is kivételes komplexitása jellemzi. Az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatása egy megújult Plinius-képet vázol fel, amely a szövegértelmezést állítja középpontba, és a befogadói olvasatot helyezi előtérbe.

Darab Ágnes monográfiája, amely a Gondolat Kiadónál 2012-ben megjelent, azóta átdolgozott kötetnek (Plinius Természetrajza. Anekdotikus narráció és enciklopédikus gondolkodás) és az azt követő tíz év kutatási eredményeinek a monografikus szintézise, ebbe a folyamatba illeszkedik. Az enciklopédia narratívájának erőteljesen anekdotikus jellegét vizsgálja, és tárja fel annak kulturális, ideológiai, etikai és esztétikai meghatározottságait.

A Természetrajz anekdotikus elbeszélésmódjának narratológiai és komparatív elemzése egyszersmind lehetővé teszi az anekdota műfaji/műfajtörténeti vizsgálatát. E kisműfaj genezisének feltárása nemcsak a Természetrajz értelmezése szempontjából fontos feladat, hanem a modern és posztmodern anekdotikus magyar prózahagyomány felől is, amelynek műfaji és narratív kezdeményeit megláthatjuk a Természetrajz anekdotáiban. Mindennek eredményeként Plinius művének új arca mutatkozik meg: az irodalmi olvashatósága.