Minden valódi költészettörténeti fordulat új gondolati, poétikai és filológiai összefüggéseket hoz ugyan felszínre, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján azonban a szokásosnál is nagyobb tétekre megy ki a játék. Éspedig azért, mert története során a magyar költészet még sosem illeszkedett olyan és annyi kiemelkedő teljesítménnyel kora világlírájának élvonalába, mint a Téli éjszaka, az Eszmélet, a Majd, a Költőnk és kora, a Ha negyvenéves..., a Halotti beszéd, a Hajnali részegség, az Ének a semmiről, A belső végtelenben, Az Egy álmai és a Semmiért egészen idején. A kései modernség korszakküszöbének megértése ezért minden bizonnyal alapkérdése a magyar költészettörténet egy – régtől esedékes – új koncepciójának.